A kötet első szakaszát az elhunyt Kaposvári Gyula múzeumigazgató jegyzi, aki eredetileg az 1982. december 18-án, Chiovini műtermében nyílt emlékkiállításhoz írta ezt a tanulmányát, benne egy kis értékeléssel és emlékezéssel a szolnoki művésztelep alapítóira, jeles alkotóira. Chiovini 1926-tól számított öt évtizedes munkásságával a telep továbbélésének biztos pillérét jelentette. Sőt a világháború után – közmunkaügyi felügyelőként – az újjáépítést is elősegíthette. „A hangulatot, a látványt, a természet jelenségeit, a kimeríthetetlent, a soha egészen meg nem tanulható vizuális igazságokat, amiken keresztül érzéseimmel, indulataimmal festői mondanivalómat kifejezhessem, a változó életet figyeltem ott, ahol az élet zajlott, a piacokon, a vásárokon” – vallotta Chiovini alkotó módszeréről.

A kötet második szakaszában Chiovini Márta idézi fel a korabeli Szolnok emberléptékű mikrovilágát a szárazföldi és vízi élettől a művészkolónia intim mindennapjaiig. A harmadik rész – 298 címet felsorakoztatva – Chiovini Ferenc bibliográfi áját adja közre Bálintné Hegyesi Júlia gyűjtésében, Szurmay Ernő előszavával. Ez leginkább a további szakmai feldolgozást segítheti.

A függelék Chiovini bőséges sajtóbeli megjelenéseiből és utóéletének dokumentumaiból válogat színes csokrot. Besenyszög iskolát nevezett el róla és emlékszobát alakított ki, Szolnok önkormányzata és a Damjanich Múzeum éppúgy őrzik számos képét, mint a Magyar Nemzeti Galéria, vagy akik már életében vásároltak tőle.